Egy ige, egy szó: "cselekszi"

„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát." Máté 7,24

A legtöbben ismerjük ezt a képet itt, amit Jézus a hegyi beszéd végén használ. Amikor befejezi a mondanivalóját, a fenti igével zárja azt. Aki hallja, de ami több, aki cselekszi azokat, amiket elmondott, annak olyan lesz az élete, mint a ház, amelyet sziklára építettek.

Nagyon sokak jönnek, egyre többek azzal, hogy az évek alatt mindent hallottak már. Azaz, olyan ismeretanyaguk van a keresztyénségről, amire életet lehetne építeni. De a cselekvés, a gyakorlatba átültetés nem megy. S a frusztráció öli meg őket ezért. Mert jönnek a viharok, és nem áll meg a ház. Bedől az élet. Mi itt a baj? Jézus mindezeket a követőinek mondja. Azoknak, akik az övéi. Szív szerint. Az övéitől Jézus két dolgot vár: a hallást, - így pontosíthatunk: meghallást, azaz mindannak a fültől a szívig engedését, amit hallunk tőle. A másik, amire itt utal: a cselekvést. Azaz, gyakorlatba átültetését annak, amit tőle hallunk. A fültől-fejtől a szívig tartó 40 centiméteres távolság mégis sokszor kilométereknek tűnik. Hallás, cselekvés.

Hogyan lehetne ezt a két szót egy szóban összefoglalni? A cselekvési oldalon a végterméket így nevezzük: engedelmesség. Megtanulni engedelmeskedni, az élet legfontosabb vonatkozása. Mert maga az élet múlhat rajta.

Egy ízben a brit Királyi Haditengerészet egyik matrózát engedetlenség miatt nagyon súlyos büntetésre ítélték. Olyannyira, hogy a sajtó is felkapta a hírt, és az egyik újság megkérdezte az olvasóit, hogy ők nem látják-e túlzásnak a büntetést? A legtöbbek megbotránkozva túlzásnak tartották. Majd egy volt haditengerész írt véleményt. Ő nem tartotta túlzásnak a büntetést. Levelében leírt egy történetet a sajátjai közül, amikor az, hogy az elsőtiszt parancsára mindenki, - gondolkodás nélkül! - azonnal reagált, az engedelmesség, hogy meghallották, és megtették azt, amit a felettesük kiáltott feléjük, megmentette az életüket.

Az engedelmesség életmentő. Aki hallja, és cselekszi azokat, amiket Ő mond, az olyan, mint az okos ember, aki kősziklára építette a házát. Mert azt a házat a viharok sem döntik le. Mert szilárd alapja van. Hallás - cselekvés. Miért megy ez olyan nehezen?

Azt tapasztalom, hogy ez szív kérdés. Jézus mondja valahol előbb: "Ahol a kincsed, ott lesz a szíved is." (Máté 6,21) Ha úgy érzem, hogy egy-egy ponton nehéz az engedelmesség, és ez bánt, frusztrál, akkor megtanultam, hogy ne úgy reagáljak, hogy összeszorítom a fogamat, és belefeszülok, hogy én akkor is! De csak azért is! Keservesen tanultam meg, hogy így nem fog menni. Ha engedelmeskedni akarok, ne az engedelmességre figyeljek először! Hanem a szívemre. Hol van a szívem? Mert onnan indul ki minden élet (Péld 23,4). Ha valahol, valamiben nem vagyok képes engedelmesen járni, holott tudom, mit kellene tenni, ott van valami más, kincs, bálvány, bármi a szívemben, ami fontosabb, ami kedvesebb, mint Jézus maga. S ameddig arra van nagyobb (ét)vágyam, amíg az uralja a szívemet, addig nem fogok tudni engedni Jézusnak. Ahhoz rá, Jézusra kell a szívemnek jobban vágynia. Ilyenkor - még akkor is, ha szembe kell mennem a szívemmel - kérem: "Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!" (Zsolt 139,23-24) Vagyis akkor azt teszem le elé, ami köt, és kérem, könyörgöm, sokszor a saját szívem ellenében is, hogy járhassak az engedelmesség útján - azaz, jobban vágyhassak Jézusra, mint arra, ami adott ponton a szívemet uralja, és nem enged az engedelmesség kősziklájára falat, házat építeni. És lassan a hallásból cselekvés lesz, az Ő kezében formálódó szívből kiindulva, addig nem nyugodva, míg Ő el nem végzi azt bennem, hogy nagyobb vággyal vágyjak Őrá, mint arra, ami nem enged engedni neki; ami ha nem változik, elmos az áradat.

Az engedelmesség életet ment. Az a szikla...