Beidézve reményre – a megjelenés kötelező

Kérem, hogy világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket. Ef 1:18

Mennyei Atyánk, ha egy rendőr ma reggel az ajtómnál csöngetett volna egy hivatalos idézéssel, nyugtalanná tett volna. Azonban ma, mint minden nap, az evangélium nyomja meg a szívünk csengőjét, egy idézést átadva nekünk, ahol a megjelenés kötelező: reményre. Halleluja!

Köszönjük, hogy a reményt tetted a menny hívásává, nem egy robot hangot vagy egy könnyen kitörölhető emailt. Eszünkbe nem jutna figyelmen kívül hagyni egy rendőri idézést, bolondság lenne a részünkről figyelmen kívül hagyni a Te idézésedet.

Nyisd hát meg a szemünket ezen a reggelen, Atyánk. A remény kissé elmosódottnak tűnik a vírus-ködön át. Segíts Jézust jobban látnunk, hiszen minden javunk benne van, és Ő az új teremtés világát aktívan munkálja ebből a régi, elromlottból.

Pál világosan látta ezeket az evangéliumi valóságokat, amikor a római börtönben imádkozta ezt az imádságát egy olyan kultúrában, amely tele volt őrület, bűn és reménytelenség járványával. Egész őszintén, Páléhoz képest a mi helyzetünk nem olyan siránkozásra és duzzogás méltó.

Kérünk, szabadíts fel minket az alól, hogy a körülményekre nézzünk, amiket nem tudunk befolyásolni, vagy emberekre, akiket nem dolgunk megjavítani, vagy a jövőre, amelyet Te a magad hatalmában tartasz és gyönyörűségesnek mondasz.

Valóban, ahol szívbeli szemtengelyferdülés és lelki rövidlátás van mostanában, ajándékozz nekünk világosságot és jobb látást. Húzd el a függönyt teljesen szélesre, emelkedjen fel a felhő róla; csinálj több lézeres operációt a szívünk szemén, Atyánk. Tedd kristálytisztává, amit láttatni akarsz velünk.

Legyen ez a nap is a reménységé, amely a békességben nyilvánul meg, és a hité, amely a szeretetben látszik. Nagyon is ámen, így imádkozunk Jézus gyengéd és győzedelmes nevében.

(Scotty Smith)