Egy ige, egy szó: "egy mérföld"

"Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre."

(Máté 5,41)

Egy mérföldnyi út. Mit üzen ez nekünk, ma élőknek? Először azt kell megértenünk, hogy mit üzent ez az akkor élőknek? "Ha valaki egy mérföldnyi útra kényszerít..." Ez egy olyan kép, ami nagyon ismert volt az ókorban, a megszállás alatt levő országokban, mint Palesztina is volt Jézus korában. Az aggareuein kifejezésnek, amitt a magyar Bibliánk így fordít: kényszerít, történelme van.

A szó az aggaureus főnévből származik, amelyet a görög a perzsa nyelvből vett át, s amely perzsául ennyit jelent: futár, hírnök, hírvivő. Ugyanis a perzsáknak elképesztően jól szervezett postai rendszerük volt. Útjaik voltak, amelyeken a posta haladt, ahol egy napi járóföldenként posztok voltak kiépítve, ahol a futárnak étel, ital, és friss váltás ló volt elkészítve a következő napra. Azonban ha bármely okból a küldönc nem juthatott hozzá ezekhez, akkor a környező települések lakóitól egyszerűen elrekvirálhatta, erőszakkal elvehette az élelmet, a vizet és a lovat is. Kikényszeríthette ezeket.

Ez a kényszerítés bizonyos formában fennállt a meghódított területek mindegyikén az ókorban. A római katonáknak, ha a megszállt területek útjain vonultak teljes menetfelszerelésben, joguk volt arra, hogy aki "lándzsányi távolságra" került tőlük, és a lándzsájuk hegyével megérinthették az illetőt, akkor annak nem volt más választása, vinnie kellett a római katona felszerelését egy mérföldnyi úton. Azt az utat a zsidók, akik szívből gyűlölték a rómaiakat, lépésre kiszámolták. S ha meglépték az utolsó lépést, akkor odavágták a katona felszerelését, és úgy eltűntek a színről, mint a kámfor.

Jézus az övéinek nem ezt tanítja. Ellenkezőleg: aki egy mérfölre kényszerít, menj el vele kettőre! Miért? Azért, mert ha valami olyat teszel, ami neked nem volna kötelező, amit, mint a második mérföldet, jogodban állna visszautasítani, amire egyszerűen nem vagy kötelezhető, de megteszed, szívességből, méghozzá nem savanyú arccal, akkor úgy fognak rád nézni az emberek, mint a római katona a vele két mérföldet megtevő keresztyén emberre. "Ki vagy te?" - kérdezik ilyenkor az emberek. "Neked ezt nem lenne muszáj tenni! Miért teszed?" S akkor, ott, valamilyen formában, mai módon, nem csöpögve, de mégis határozott szeretettel, el lehet mondani, hogy azért, mert a Mesteremtől, Jézus Krisztustól, akié az életem, én mást tanultam.

Sokféle "egy mérföldes" helyzet adódhat a mindennapokban. Előre elkészített jócselekedetek, hogy azokban járjunk (Efézus 2,10). Amikor nem hátráltam ki ezekből az egy mérföldes helyzetekből, mindig igen jó lehetőség adatott a bizonyságtételre. Nem mindig szavakkal. Olykor azzal is. Figyeljünk ezekre az "egy mérföldes" helyzetekre! Ne hagyjuk a földre esni ezeket, még ha két mérföldnyi úttal járnak is! Akár ma is adódhat ilyen...