Egy ige, egy szó: "követték"

"Azok azonnal otthagyták a hálóikat, és követték őt." Máté 4,20

Jézus elhívja első tanítványait. Egyszer valaki ezekről az emberekről így péridikált "Nézzétek ezt a 'stábot'!" Azaz, hogy milyen emberek voltak, akiket Jézus maga mellé hívott. Valóban: a legtöbbje átlagos ember volt. Mint mi mindannyian. Mégis, rajtuk keresztül kezdödött minden.

Egy alkalommal odament Szoktratészhez egy hasonlóan átlagos kinézetű ember, Aeschinész, és ezt mondta neki: "Nekem nincsen más egyebem, önmagamat adom neked!" "Hát nem látod - mondta neki Szokratész - hogy mindenek felett a legértékesebbet adtad nekem?!"

Ez a követés, a krisztuskövetés esszenciája is: önmagamat adom neki. Azaz, a szívemet. A teljességét annak. Ha nem ez, akkor mi más a krisztuskövetés?

De hát mit jelent így követni őt? Mit jelent nekem, önmagamat adni neki? A teljes szívemet? Annak jelenlegi állapota, helyzete szerint? Most először, vagy sokadszor, újra. Csendes kérdésként teszem fel ezt magamnak ma...